Tudom, hogy már régen nem írtunk, de azért ma megpróbálom bepótolni az elmaradt dolgokat. Az igazság az, hogy elég sok mindenről fogok ma írni, ugyanis az elmúlt napokban nagyon zsúfolt volt a program és hát ezért nem is írtunk. De már el is kezdem.. :D
Szóval, talán kezdeném azzal, hogy május 11-én és 12-én ismét egy "kiránduláson" vettünk részt. most gondolom, hogy sokan irigyeltek minket, hizsen sorra járunk kirándulásokra, míg ti az iskolában csücsültük és tanultok, de ne legyetek annyira irigyek. Ha elmondom, hogy a mostani "kiréndulás" miért is van macskakaparás alatt, akkor nem biztos, hogy annyira irigyeltek majd minket. Hiszen ez nem egy egyszerű kirándulás volt, hanem egy versenyen vettünk részt (színjátszóval). Azért elmondom, hogy elég jól sikerült (díjat is kaptunk), de a rendező akkor is leordította a fejünkat. Szóval ezen a két napon mást sem csináltunk, mint színdarabokat néztünk. Azért haverkodtunk is a szünetekben, de a legjobb az este volt. Akkor öten aludtunk egy három ágyas szobában. Nelli, Mara, Jenny, Hermina és én. Ahogy a mondás is tartja: Sok jó ember kis helyen is elfér... Mi ennek a hívei vagyunk. :P
Persze a beszólások sem mardtak el. A legjobb volt, hogy Jenny a telefonját kerste és ezt mondta:
- Mi a tej? - majd mindenki furcsán tekintett rá. Aztán észbe kapott és rávágta:
- Vagyis hol a telefonom? - ami viszont még durvább volt, mert éppen a mobijával hadonászott az orrunk előtt. xdd
Mint igazi lányok, azért este tatrtottunk egy sor fotoshootngot is és nem maradtak el a horrortörténetek, de még a vicces videózgatások sem. No, meg a fiúkkal is hülyültünk egy sort (Pascal, Krisztián, Barnabás, Nick). De a legobban akkor is Krisztiánnal lehetett viccelődni. Vicces volt még az is, amikor én bementem a mosdóba kezet mosni, ő meg közben dumált nekem és jött velem, majd hogy ő is beférjen a mosdóba (csak azért, hogy megvilágosodjon arról, hogy tényleg figyelem) bezárta az ajtót. Erre én furcsán megnéztem és a mondandója közepén megszakítva ennyit mondtam:
- Ez most furcsán néz ki... (mármint, hogy ketten vagyunk a mosdóban és be van zárva az ajtó)
Szerintem megértette, mert azonnal kinyitotta az ajtót és kinnt megvárt. Juj, de kínos volt. ^^'
Aztán ma, amikor minden folytatódott onnan, ahol voltunk, fizikánál ismét egy vicces óra elé néztünk. Az osztály előre megbeszélte, hogy amikor bejön Ignáth Károly, akkor mindenki a bal felső sarkot fogja bámulni. És ha belekezd a mondandójába, akkor ismét rá figyelünk, majd ha nem szól semmi, megint a sarkot bámuljuk. Elég jól sikerült volna, ha páran el nem nevetjük magunkat. Aztán rájött, hogy csak hülyítjük és folytatta az órát. Amikor viszont óra közben mindenki dumálni kezdett, ezt mondta:
- Szerintem nem Zanzibárból jöttetek, vagy Afganisztánból a kecskék mellől. Itt nőttetek fel Európában, szóval ismerni kéne a kultúrát és ezért csendben végighalgatni az órát. Azért lehet, hogy Trancsmariskavárosban nőttetek fel, de akkor is egy kis kultúrát mutathatnátok.. (:
Majd még óra alatt elkezdte dobálni a filctollakat (mármint Ignáth) és ezt mondta:
- Láttátok, hogy milyen ügyes vagyok. Fogd meg! Ez már nem fog, ezzel gyakorolhatsz. - adta át az egyik filcet Andreasnak. Az meg csak ott tökösködött azzal a filcell és miközben Pite, Trish és Patrice feleltek, ő atr dobálgatta a tábla elé és aztán odafutott felvenni. :'D
Apropó, feleltetés. Pitenek a megoldásokat leírtuk egy lapra (elég nagy betűkkel) és azt mutattuk neki, valahányszor a tanár elfordúlt, de ő csak azért sem tudta elmondani, hogy miről van szó... Bár a végén valamit csak mondott, de elég durva soztályzatok születtek... Ismét. :S
Ez volt a mai nap és az elmúlt kirándulás röviden. Igazán röviden. ((:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése