Hétfő reggel van. Az iskola kapujába érkezve először Miket, Petet és Andreast veszem észre, ahogy hülyülnek már kora reggel. Persze, mi mást várhatnál ettől a hármastól? A hangulat a megszokott. Egy kissé nyúzottan értem be az első órára. Mit vártok tőlem? Hiszen hétfő van! Az első óra még elment, de aztán jött a föci.
Zsolnai már korán reggel azzal kezdte, hogy minél előbb bele kéne vágni az anyagba, mert nagyon el vagyunk maradva. A sok hülyeség mellet nem nagyon furcsállom. :D Zsolnait néni élő is szedte a lapokat, ami nekünk készített. Kérdések voltak rajta és nekünk a tankönyv segítségével ki kellet másolni a megfelelő válaszokat. Ez csak egyet jelenthet: mivel egyedül vesszük át az anyagot, gondolom Zsolnai nem ér rá. Tehát elmegy egy kis időre.. Tehát ... HÜLYÜLÉSEK A NÉGYZETEN! :D
Amint Zsolnai elhagyta az osztályt, Mike odalépett a számítógéphez és bekapcsolta az eddig kikapcsolt állapotban lévő laptopot. Ami nem mellesleg a tanárnő tulajdona. Mi persze támogattuk a hülyeséget. Amikor végre felvillant a képernyő, már csak a jelszót kellet beírni. Jaj, még csak ez hiányzott!
- Jelszó is kel? - érdeklődött Mike.
- Az meg minek?
- Talán, hogy az olyanok mint mi, ne tudjanak ilyen egyszerűen bejutni! - hallatszódott a hátsó sorból, amin Mike elgondolkodott, majd kikapcsolta a gépet. De már ezzel is gond lett, ugyanis csak pár perc késéssel sötétedett be a képernyő. Mivel ez a buli Mike számára semmi érdekesnek sem bizonyult, hát elhagyta a termet egy rövidke sétára. Aztán az eszembe ötlött valami. Ismét bekapcsoltam a gépet és Mike után rohantam a folyosón. Mindenki tátott szájjal nézte a jelenetet.
- Valami nem jó a géppel! Magától bekapcsolódott, de mi hozzá sem értünk! - mondtam határozottan, mire Mike megfordult és berohant a terembe. De Mike az ajtóban megállt és azt mondta, hogy kapcsoljam ki én a gépet, míg ő vigyáz, hogy ne jöjjön be a tanárnő. Én persze nemet mondtam és rá akartam szedni, hogy intézze le ő a dolgot. De ő csak makacskodott és felordított:
- Jön a tanárnő! Gyorsan zárjátok már le!
- Én ugyan nem nyúlok hozzá! - hallatszódott többfelől. Zsolnai néni léptei már közeledtek. Én gyorsan odafutottam a számítógéphez és megnyomtam a kikapcs gombot. Gyorsan leültem a helyemre, ahogy mindenki tette, ezért nem figyeltük a kijelzőt. Persze ismét nem kapcsolódott le időben. Mi pedig csak imádkoztunk, hogy kapcsolódjon le még azelőtt, hogy megjön a tanárnő.
5 ... 4 ... 3 ... 2 ... látszódott a képernyőn Aztán bejött a tanárnő.
- Jeeee! - kiáltottunk fel, amikor végre lekapcsolódott a számítógép.
- Mi az? Megcsináltátok a feladatlapot? - értetlenkedett a tanárnő. Az osztály nagyban mosolygott és közben akkorákat bólintottunk, hogy szinte lefejeltük az asztalt.
- Csak nem csináltatok ismét valami baromságot? - kiváncsiskodott Zsolnai, mire az osztály egyértelműen megrázta a fejét. Ezt is megúsztuk. ^^'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése